Aktuális
Szomorú évforduló
2006. Dec. 09
Ma hat esztendeje helyezték végső nyugalomra a Szent István-bazilika altemplomában Puskás Ferencet, a Nemzet Sportolóját, az Aranycsapat kapitányát, a Kispest és a Real Madrid világszerte ismert és tisztelt játékosát. Kollégánk hat éve a Nemzeti Sportban írt arról cikket, milyen megható búcsút vett a Bernabéu Stadion a klub egyik legnagyobb legendájától, a 2006. november 17-én elhunyt Panchóról.
Általában nehéz elérni, hogy nyolcvanezer összezárt ember síri csöndben álljon. Szombat este a madridi Stantiago Bernabéu Stadionban volt egy perc, amikor csak a pálya közepén ülő Laura Benites csellóművész keze mozgott, ahogy a vonót lassan húzta a húrokon, s játszotta Pablo Casals Madarak dala című darabját.
A zeneszó átjárta az aréna lelátóit, az öltözőfolyosót, megpihent a cserepadnál, beszállt a pályára, s aztán a kapuban elhalkult. Nyolcvanezer ember állt arcát az ég felé fordítva, és emlékezett, amint egykor Puskás Ferenc (Spanyolországban csak Pancho) kilépett a játékoskijáróból, aztán utánozhatatlan cseleket mutatott be, és a végén bombagóllal fejezte be alakítását.
Ezek az emlékek képesek voltak több ezer embert emlékeztetni arra, hogy a futball a világ legcsodálatosabb játéka.
Puskás Ferenc halála egész Spanyolországot, de legfőképpen Madridot rendítette meg. Az elmúlt napokban senki sem foglalkozott azzal, David Beckham megunja-e, hogy csak a kispadot koptatja; senkit sem érdekelt, Ronaldo elgondolkozik-e azon a lehetőségen, hogy visszaigazoljon korábbi sikerei színhelyére, Barcelonába; és a múlt héten négy gólt jegyző Ruud van Nistelrooy produkciója is csak azért került előtérbe, mert egykor, 1960-ban, Puskás Ferenc is négyszer volt eredményes egy mérkőzésen – az nem spanyol bajnoki, hanem BEK-döntő volt (ha a spanyol élvonalban akar valaki egy lapra kerülni Puskás Ferenccel, akkor legalább hatszor kell az ellenfél kapujába találnia, mint a legenda tette a Betis ellen 1961-ben).
A jelenkori Real-sztárokat is érzékenyen érintette klubjuk egyik legnagyobb alakjának halálhíre: a királyi gárda játékosai fekete karszalaggal álltak összeölelkezve a Santander elleni összecsapás előtt, s úgy hallgatták a csellós muzsikáját. Az egyperces csöndet aztán legalább annyi ideig tartó vastaps váltotta fel, miközben a stadion kijelzőjén Pancho egy-két emlékezetes alakítását csodálhatták a megjelentek.
Aztán azt is láthatták, amint az első Real-gólt jegyző Sergio Ramos az égre mutat, és Öcsi bácsinak ajánlja a találatot, így tett később José Antonio Reyes is. A csapatkapitány Raúl, aki szintén a klub legnagyobbjai közé kerülhet, néhány szóban üzent is Panchónak: „Te vagy a legnagyobb, élmény olyan csapatban futballozni, amelyben egykor te szerepeltél” – mondta elcsukló hangon a találkozó után a spanyol sztár.
Megszólalt Iker Casillas is, akinek még szülei meséltek Puskás Ferencről.
„Fiatal koromban sokat hallottam Panchóról – mondta a kapus. – A Real Madrid egyik legnagyobb alakja volt, el sem tudom mondani, milyen büszkeséggel tölt el, hogy abban a stadionban lépek pályára hétről hétre, amelyben ő futballozott.”
Általában nehéz elérni, hogy nyolcvanezer összezárt ember síri csöndben álljon.
Puskás „Pancho” Ferenc emléke előtt tisztelegve a madridi közönség akár órákig hallgatna, hogy felidézzen egy-két felejthetetlen mérkőzést, amelyeken Öcsi bácsi volt a főszereplő.
S mint tudjuk, a választék roppant gazdag...
