Aktuális
Londoni 6:3 – a siker titka
2019. Nov. 29
November 25. az "Évszázad mérkőzésének" negyvenedik évfordulója, 1993 óta A Magyar Labdarúgás Napja. Szűk két évtizeddel később, 2012. november 25-én jelentette be a Puskás Akadémia, hogy az Aranycsapat szövetségi kapitányának, Sebes Gusztávnak a hagyatékában többek között megtalálták a futball fejlődését megváltoztató londoni 6:3-as mérkőzés taktikai tervét…
Felbecsülhetetlen értékű futballrelikviák egész gyűjteménye került 2012-ben a Puskás Akadémia birtokába. Az után, hogy az előző év novemberében Puskás Ferenc hatalmas, spanyolországi öröksége tért haza a legendás névadó családja és a Jakab János vezette tárgyalódelegáció jóvoltából, most az Aranycsapat szövetségi kapitánya, Sebes Gusztáv hagyatékának jelentős része, valamint a magyar futball legendás mérkőzéseinek belépőjegyei, műsorfüzetei kerültek az akkor még előkészítés alatt álló, majdani Puskás Intézet birtokába. A több gyűjtőtől származó kollekció mintegy másfélezer tárgya között a futball fejlődését megváltoztató legendás londoni 6:3, azaz az „Évszázad mérkőzése” több különleges tárgyi emléke is megtalálható. A műsorfüzet és a belépőjegy mellett az a felbecsülhetetlen értékű füzetecske, amelynek fedőlapján az áll: „A londoni mérkőzés taktikai terve”… Vagyis a stratégia, amely végül megváltoztatta a labdarúgást.
A magyarok 6:3-as elsöprő győzelmét és lehengerlő taktikai fölényét hozó mérkőzést úgy tartja számon a szakirodalom, mint azt a meccset, amely lezárt egy közel százéves korszakot a labdarúgás történetében, és elindított egy teljesen újat. A Sebes Gusztáv által irányított olimpiai bajnok magyar válogatott volt az első, a brit szigeteken kívülről érkező csapat, amely legyőzte a futball kitalálóit, az angolokat. Az újszerű taktikával, váratlan hadrenddel és az egész világot lenyűgöző technikai, fizikai, taktikai fölénnyel diadalmaskodó magyar csapat a futballjuk teljes újraszervezésére késztette az angolokat, míg a világ minden táján elemezték és próbálták meghonosítani a magyarok stílusát. A magyar futballforradalom legsikeresebb „remake”-je az úgynevezett holland totális futball volt a hetvenes évek elején, Rinus Michels, az Ajax és a holland válogatott játékának atyja bevallottan Puskásék korukat megelőző játékát másolta, másoltatta az olyan kiváló alanyokkal, mint Johan Cruyff, aki pedig a Barcalona mai futballt uraló képzési rendszerének kidolgozója és megalkotója.
Nos, a közel hatvan teleírt füzetlap mintegy negyede kapcsolódik szorosan az angol mérkőzéshez, a füzetet már 1951-től használta különféle jegyzetekhez, egyes ülések, találkozók dokumentálására, a tatai edzőtábor építésével kapcsolatos információk rögzítéséhez, beszédeinek vázlataihoz Sebes Gusztáv, aki a kommunista sportirányítás kulcsfigurája volt, egy személyben az olimpiai bizottság, a sportminisztérium szerepét betöltő OSB és a magyar válogatott vezetője. Az angol meccsel kapcsolatos bejegyzések a 6:3-at néhány héttel megelőző Anglia–Európa-válogatott találkozóval kapcsolatos beírásokkal kezdődnek. Sebes, aki megfigyelőként jelen volt a találkozón a Wembley-ben, részletesen leírta, miként alakult a 4–4-re végződő találkozó, az angol játékosok közül kinek mi az erőssége, mi a gyengéje, mi az angolok általános taktikája, stílusa. Érdekes és a magyar futballisták számára feltehetően hasznos módszer volt, hogy az angolok közül mindenkit egy-egy közismert magyar NB I-es futballistához hasonlított, hogy (a ma használatos videofelvételek híján) el tudják képzelni egyes ellenfeleiket. Sebes leírta többek között, hogy az angolok három védővel állnak fel, nem játszanak lesre, és hamar elfáradtak. Jóllehet eleinte „nagy iramot diktálnak, az európai csapat nem ijed meg, nyugodt passzjátékos folytat”. „A nagy iram és az európaiak passzolásának következtében tapasztalható volt, hogy a 30. perc körül az angolok kezdtek fáradni. A balhátvéd rúgást kapott, majd a jobbhátvéd mímelt sérülést. Percekig áll a játék a pályán és a sérültet nem viszik ki, hogy időt nyerjen a többi is.” Vagy: „Ritkán van keresztlabda, inkább meredeken kapu elé játszanak. Nem állnak emberen, engedik szabadon átvenni a labdát.” A játékosok jellemzése is érdekes, Alf Ramsey-ről, a későbbi világbajnok szövetségi kapitányról megállapítja Sebes, hogy „jó szabadrúgó” (valóban, ellenünk is ő értékesítette november 25-én a tizenegyest), vagy ott van például a legendás Stanley Matthews, egy másik későbbi „Sir”, az első aranylabdás, aki Sebes szerint „A legtechnikásabb játékos, de semmi rendkívüli. Cseleit inkább kifelé csinálja” Aztán: „Az angol csatársor ritkán megy hátra a félpályán túl, de a halfok se mennek rá a csatársorra. Hosszú labdákkal játszanak”. ehhez képest a magyaroknál kimondottan feladatul szabja Budainak és Czibornak, a két szélsőcsatárnak, hogy lépjenek vissza védekezni, s ez a totális futball előszele. Az angolok mérkőzése és az angol válogatott futballisták hétoldalas elemzése után ugyanis a magyar játékosok általános, majd egyenkénti eligazítása következik. Afféle vázlat a szóbeli eligazításhoz, a taktikai értekezlethez. Itt megerősíti az elavult angolokra nézve lesújtó ítéletet, amelyet aztán a mérkőzés fényesen igazolt: „Az angolok Európa ellen azt játszották, amit 20 évvel ezelőtt is már játszottak.” Aztán: „A kapusuk nem hagyja el nagyon a kaput, magas labdákra ugrik ki és öklöz. A 4 gól közül kettőnél is ki kellett volna szaladni.” (Nem úgy, mint Grosics, aki, mint tudjuk, szintén megelőzte a korát, és akár lábbal, a 16-oson kívül is képes volt szerelni.) És még: „Játékunk biztonsági játék kell, hogy legyen, ami nem szabad, hogy kimondott védekezésből álljon. Igyekezni kell az angol támadásokat a félpályánál elfojtani és rögtön támadásba lendülni.”
A kétoldalas általános bevezetőt személyenkénti tanácsok követik. Hátborzongató elolvasni a mérkőzés hősének, Hidegkuti Nándornak adott instrukciókat. Hidegkutiról akkor már köztudott volt, hogy az MTK és Bukovi Márton által kitalált új hadrendnek megfelelően visszavont középcsatárt játszik (a hátvédek közé húzódó Zakariás Józseffel így változtatták a klasszikus angol WM-rendszert, a 3-2-2-3-at 4-2-4-gyé): „Előre tolt centerhez vannak szokva, most nyilván visszahúzódásra számítanak. Kezdetben elöl kell maradni, de erősen balra-jobbra vinni a centerhalfot. Esetleges kitörésnél abban a pillanatban lőni, ahogy a kapus kiindul, nem túl rávinni. A labdát ne cipeld, a labda fusson és lőni.” Aki ismeri a mérkőzés krónikáját, jól tudja, hogy Hidegkuti kétszeresen megcsavart szerepe tényleg összezilálta az angolokat: már az első percben kitört egy nagyszerű lövőcsel után, és, ahogy Sebes tanácsolta, lőtt – épen a jobb felső sarokba! Ez a jobb oldalon volt, aztán nem sokkal később a bal oldalon adogatták végig a labdát Puskással, hátulról indulva, ennek a vége lett az a bizonyos meg nem adott, de szabályos Hidegkuti-gól. Mert a középcsatár aztán visszahúzódott, végleg elbizonytalanítva az angolokat és mesterhármasával (a két gólt – köztük egy korszakalkotó találatot – és két gólpasszt jegyző Puskás mellett) Hidegkuti Nándor lett a mérkőzés hőse.
Itt van még a Czibornak adott tanácsok sora: „Okosan, nyugodtan. Ellenfeled nem nagy tudású játékos. Ha megszerzi a labdát, ne hagyd, szereti hazaadni vagy bepasszolni. Matthews, ha visszamegy labdát várni, rajta vagy, üldözöd. Bátran húzz kapura, kövesd Budait, ha megy. Boniperti mindkét gólját középről rúgta.” Bizony, a két szélső gyakran ment vissza védekezni, Puskás legendás visszahúzás góljánál pedig a balszélső Czibor a túloldalról, a jobb oldali szögletzászló mellől gurított középre, a jobbösszekötő helyén érkező 10-eshez.
Érdekes, hogy a klasszikus londoni összeállítás egyetlen pontján sokáig kérdőjel szerepelt Sebes jegyzeteiben, a szó szoros értelmében: A balfedezetnek szánt tanácsok ugyanis hiányoznak a füzetből, Bozsik József és Budai László neve között egy piros kérdőjel szerepel csupán, s mint a történelemből tudjuk, Zakariás József szerepelt ezen a poszton a Wembley-ben, nem pedig Kovács Imre, aki a kapitány másik jelöltje lehetett.
A név szerinti (háromoldalas) taktika után olyan konkrét utasításokat is összeírt Sebes, miszerint a jobb oldali szabadrúgásokat Bozsik (egy Bozsik, Puskás variációból lőttünk is egy gólt), a bal oldaliakat Lantos végzi el (Lantos a visszavágón, a 7–1-en lőtt szabadrúgásgólt). Mint Sebes írta „nemigen állnak sorfalat”. Valóban: ami nálunk már igen, Angliában még nem volt divat, a szabadrúgásoknál nem álltak sorfalat a játékosok. A 11-esek elvégzése Puskás feladata lett volna, a helyettesének pedig Lantost jelölte a kapitány. A füzet utolsó bejegyzése az angolok taktikai felállás szerinti összeállítása. Következhetett a mérkőzés… Talán Sebes is érezte, hogy fontos dokumentum a 6:3 előtti jegyzetgyűjtemény, mert többé nem írt ebbe a füzetbe, a hátralévő lapok üresen maradtak, a fedőlapra pedig valószínűleg utólag írta oda, hogy többek között mit is tartalmaz a füzet: A londoni mérkőzés taktikai terve.
Amely megváltoztatta a labdarúgást.
Forrás: PUSKAS.COM
