PUSKAS.COM

A leghíresebb magyar, a valaha élt talán legnagyobb futballista hivatalos honlapja

Aktuális

Vérfoltos futballpálya a „magyar Gulagon”

2019. May. 27

Sok-sok vér- és izzadságcsepp hullott azért, hogy a Recsk fölött magasodó domboldalban 1953 tavaszán sík terepet alakítsanak ki. A magyar futball legszégyenteljesebb pályaépítésének története a Rákosi-korszak hírhedt kényszermunkatáborából.

Fehér törzsű nyírfák, egymásba érő akácok, ágas-bogas bokrok borítják ma a sík területet, ahol egykor futballpálya terült el: a recski kényszermunkatábor őreinek gyalázatos eszközökkel megépíttetett játéktere. Néhány fűben lapuló szögesdrót-maradvány, a mesterséges fennsík szélén hirtelen kezdődő lejtő, az itt raboskodó Mérai József helyszínrajzán „Felügyelő urak footballpályája” néven jelölt részlet a bizonyítéka a „magyar Gulag” északkeleti sarkában, a külső kerítés mellett kialakított labdarúgó-terepnek (nem összekeverendő a völgyben fekvő településen játszó Recski Ércbányász SE pályájával). Megdöbbentő dokumentum továbbá a gyötrelmes tábori pályaépítésről a két visszaemlékezés, amelyet az 1950 és 1953 között működtetett, ezerhétszáz fogvatartott életét megkeserítő és legalább százötven áldozatot szedő büntetőtábor túlélői vetettek papírra.

Fogolytársa, Nyeste Zoltán visszaemlékezésében hangsúlyozza, a vérrel-verejtékkel épített futballpálya még a kőbányánál is kegyetlenebb munkaterepnek bizonyult.

Naponta húsz-huszonöt kilométert toltuk a talicskát, a belevaló földet is magunk fejtettük s raktuk. (»Kubikosnak nincs segédje« – mondta Dücskő.) Egyszer háttal állt felém, holtfáradtan letettem a talicskát, hogy legalább néhány másodpercet pihenhessek. Abban a pillanatban fordult meg s észrevette. Ordítva rohant felém: »Azt hiszi maga, hogy hülye a felügyelő úr?« Én a kínos helyzet ellenére is akaratlanul elmosolyodtam, mire még jobban felbőszült: »Maga beleröhög a felügyelő úr pofájába!«

A Dücskő név eredetét Böszörményi Géza Recsk-könyve őrizte meg: a tuskóztatásra, vagyis a fatuskók kiszedetésére szakosodott felügyelő maga még a „tuskó” szót sem volt képes helyesen kiejteni, helyette csak „dücskő”-t mondott. A kevés szabadidejükben robotoltatott, végletekig kizsigerelt rabok megalázásában nem ismert határt, miként azt Erdey Ferenc mondatai is tanúsítják.

Egymás után egyre gyakrabban kértünk engedélyt WC-re, vagyis latrinára menni, hogy legalább ez alatt az idő alatt, ülve tudjunk egy kicsit pihenni. Az »okos dücskő«-nek ez feltűnt megsokallta a sok »hasmenést«, a latrinával szembeni bozótba behúzódott és figyelte hátulról a letolt nadrággal üldögélő »ürgéket«, hogy valóban szükségletüket végzik-e. Jaj volt annak, akit észrevett, hogy csak pihenni akart! Akit így elkapott, annak békaügetést parancsolt a latrina körül, majd orrukat az előttük ülő hátsó részéhez kellett dugni és úgy tovább ugrálni.”

A fenti sorokat papírra vető rab szabadulása után egykori budapesti internálttársa és barátja, az Aranycsapat játékosaként ismert Lóránt Gyula segítségével nyitott autószerelő műhelyt a budapesti Gogol utcában. Éppen a kiváló hátvéd vitte hozzá javításra a belügyminisztériumi autót, amellyel – nem kis bátorságról tanúságot téve – 1954 májusában visszatért a fél éve bezárt recski táborhoz. Ott egy civil ruhás bányai alkalmazott ezzel a hírrel fogadta: „Az ÁVH-sok éppen futballoznak a falu válogatottjával!” Itt kell megjegyezni, hogy a sportpályát 1953 áprilisi befejezése után az őrök használhatták (lehetett alkalmi csapatuk is, ahogyan például a tiszalöki tábor helyőrségének volt). A rabok 
„futballoztatásáról” nem tudunk, a tábor mindennapjait ismerve a felvetés is abszurd, viszont Recsk településének fiataljai 1954-ben vagy 1955-ben akár rúghatták a labdát az erdők mögötti terepen.

Recsken a korabeli viszonyokat jól ismerő korábbi polgármester, Holló Imre azonban érdeklődésünkre elmondja, nem tartja valószínűnek a község csapatának vendégjátékát az ott maradt őrökkel. Ugyanakkor rávilágít, az utóbb Recskre házasodott, letelepedett, a falu életébe beilleszkedett ávósok közül a későbbi idők során többen kijártak a helyi Ércbányász SE bajnokijára. „Ki-kijött a meccsre a Tubold Bandi, a Varga János is. A bányászok között ültek, a meccs után pedig elmentek kuglizni, a kocsmába, ahogyan mindenki más. Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia rendszerváltás idején készült Recsk-dokumentumfilmjét először a recski Kékes moziban mutatták be, és bár az itteniek közül sokan meglepődtek a történteken, a köztünk élő egykori ávósokat nem bántották. Úgy voltak vele, az együtt ledolgozott évtizedek után nem kell már új haragos, ha délelőtt jóban voltunk, délután minek vesszünk össze…”

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.

Forrás: Nemzeti Sport online / Hátsó füves

Fotó: Nemzeti Sport / Tumbász Hédi

 

 

 

 


Impresszum | Kapcsolat

© Copyright 2012 PUSKAS.COM Kft. Minden jog fenntartva.
Az oldalon található írott és képi anyagok csak a forrás pontos megjelölésével, internetes felhasználás esetén aktív hivatkozással használhatóak fel.