Aktuális
Real Madrid: Puskáséktól Bale-ékig
2019. Jun. 23
Sorozatunkban – a magyar FourFourTwo magazin segítségével – a Puskás Intézetben őrzött sport-relikviák közül szemezgetünk. Ezúttal a Real Madrid által negyedszer elnyert klubvilágbajnoki trófea kapcsán elevenítjük fel az első, történelmi diadalt, amikor a fehéreket koronázták a klubok királyának, soraikban természetesen Puskás Ferenccel, akinek hagyatékában az 1960-as trófea is szerepel.
De először röviden tisztázzuk, hogy akkor még nálunk világkupának, a nemzetközi szakirodalomban „Interkontinentális Kupának” (hiszen a világkupa ott a világbajnoki trófeát jelenti) nevezték ezt a címet, amelyért akkor még csak két kontinens, Dél-Amerika és Európa legjobbja vívott meg, két mérkőzésen oda-visszavágós rendszerben. Ebből lett aztán a
Toyota-világkupa, amely egyetlen meccsből állt, és Tokióban (majd Jokohamában) rendezték 1980-tól 2004-ig, majd a FIFA-klubvilágbajnokság, amelyre immár minden kontinens legjobbját meghívják. Nos, a legelső világkupát és az eddigi utolsót (az idei klub-vb-t) is a Real Madrid nyerte, közte még két Toyota-világkupát, s ezzel beérte a Milant, az eddigi egyetlen négyszeres győztest.
De vissza 1960-ba! Akkor írták ki ugyanis először ezt a viadalt, és Európát a friss ötszörös (és addigi egyetlen) BEK-győztes képviselte (nem is a klub, hanem az UEFA címerét varrták a fehér mezekre!), az után, hogy az ötödik címet 7:3-as győzelemmel söpörte be a glasgow-i döntőben az Eintracht Frankfurt ellen, Alfredo Di Stéfano három és Puskás máig rekordnak számító négy góljával.
Nos, a júliusi, montevideói 0–0 után a szeptemberi madridi visszavágót is hamar lerendezte a két géniusz az uruguayi Penarol ellen: Puskás a 2., Di Stéfano a 3. percben lőtt gólt, hogy aztán Puskás második gólja után a 8. percben (!) már 3:0 álljon a Bernabéu eredményjelzőjén. 5:1 lett a vége, és a Madrid vitrinjébe bekerült az első Világkupa, amelynek kicsinyített mását a más trófeákéhoz hasonlóan megkapták a Real Madrid játékosai, és Puskás saját nevére gravírozott példánya a felcsúti Pancho Aréna díszpáholyának előcsarnokában látható, a meccs belépőjegyével és azzal a kis ezüsttrófeával együtt, amelyet a vk-győzelem emlékére a Kasztíliai Labdarúgó-szövetség adományozott Panchónak.
A nagyszerű meccsre egyébként meghívták a Real ötéves diadalmenetének összes BEK-ellenfelét, így a Vasas képviseletében idősb Berzi Sándor is ott lehetett a Bernabéuban, az UEFA-tól pedig Sebes Gusztáv alelnök (az Aranycsapat korábbi szövetségi kapitánya), a BEK egyik megalapítója, aki el is tette emlékbe az alkalomra és a nevére készíttetett kis bőr irattárcát, a Real Madrid ajándékát, amelyet ma már szintén a Puskás Intézet őriz.
Puskás pedig edzőként tért vissza Uruguayba és a világkupa-mérkőzések történelmébe, 1971-ben ugyanis a BEK-győztes Ajax visszalépése után a döntőbeli ellenfél, a Puskás edzette görög Panathinaikosz ugrott be a Nacional ellen, és szenvedett két meccsen bravúrosnak mondható, 3–2-es vereséget.
Szöveg Mravik Gusztáv és Szöllősi György Fotó Puskás Intézet
Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. februári számában.
