Aktuális
Több évtized relikviagyűjteménye – Aranycsapat a konzervgyárból
2019. Jan. 19
Erre mondják, hogy megelevenedik a múlt. Meg azt is, hogy a történelem egy darabja, mini múzeum, skanzen, dicsőségfal, ereklyegyűjtemény. Lukács György nagyrédei testnevelő tanári szobája méltó a csodálatra. A tanár különleges gyűjteményét – amelyben az Aranycsapat és Puskás Ferenc emlékei is helyet kaptak – a heol.hu hírportál mutatja be.
– Tichy miatt lettem Honvéd szurkoló. Hét éves koromban, 1965-ben néztem a Duna típusú tévén (nem a Duna Tv csatornán…) a kispestiek meccsét, amelyen Tichy Lajos játéka egyszerűen lenyűgözött, nem is tudtam elszakadni tőle – vág bele a közepébe, ám inkább nagyon is az elejébe, a Nagyrédei Szent Imre Általános Iskola testnevelője. – Ezt a kis bőrfutballcipőt, a jobb lábast, tőle kaptam, a balost pedig később az ugyancsak honvédos Komora Imre ajándékozta.
A több mint harmincéves miniatűr csukák ugyanúgy a falon kaptak helyet, mint a gyűjtemény további darabjai. Már ami odafért, mert a szekrények és a polcok is roskadoznak a relikviáktól, míg a tanáriba vezető folyosó falait zászlóerdő borítja. Valamennyi klubszimbólumhoz, csapatképhez és ajándéktárgyhoz külön történet fűződik, köztük olyan egyedi emlékkel, amit a gyűjtő semmi pénzért nem adna. Annál jó néhány kedvenc sokkal, de sokkal többet ért.
Focirelikviák a falon (Fotó: Czímer Tamás)– Katonaként Kiskunfélegyházán a Kun Béla SE csapatában futballoztam, viszont a honvédek élete közel sem csupán a labdarúgásról szólt. Előfordult, hogy a kecskeméti konzervgyárba vezényeltek bennünket befőtt csomagolásra – idézi a tanár úr. – Munka közben egészen véletlenül ott akadt a kezembe a Nemzeti Sport azon megfakult lapszáma, amelyben az évszázad mérkőzéséről, vagyis az 1953-as 6:3-ról szólt egy teljes oldal. Igaz, hogy csak úgy sikerült megmenteni az újságot, hogy félórára le kellett állítani a futószalagot, ám nekem ennyit (sőt, többet!) megért a másoknak kényszerű pihenő.
Az Aranycsapat több helyen is visszaköszön, elsőként persze Puskás Ferenc dedikálása a legendás londoni meccs tudósításán, amelyet később egri látogatása során ejtett meg Öcsi bácsi. Játékostársa, Hidegkuti Nándor is Hevesben tett útja alkalmával kanyarította nevét a megsárgult lapra, amelynek értéke így még magasabb polcra került.
A Bp. Honvéd itt, Détári Lajos ott (Fotó: Czímer Tamás)– Ami itt található, az pénzben nem kifejezhető kincs, nem is válnék meg egyiktől sem – sorolja harminc év gyűjtő munkájának eredményét Lukács György. – Valamennyi darab önálló történettel bír. A magyar válogatotton kívül a Budapesti Honvéd, mint kedvenc klubcsapat külön sarkot kapott, de együtt tartom a salgótarjáni legendák, vagyis a Szalay, Básti, Répás trió tagjait megörökítő képeket és zászlókat, amelyek között egészen egyedi is akad. A magyar játékvezetők jeles alakjainak, így Palotai Károlynak, Puhl Sándornak, Vágner Lászlónak, Kassai Viktornak és a „mi fiúnknak”, a gyöngyösi Farkas Ádámnak az aláírásával ellátott labdák ugyancsak fontos részei a gyűjteménynek, míg a serlegek, érmek és emléklapok zöme nagyrédei tanulóim érdemeinek számítanak.
Bódi Csaba / heol.hu
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el!
