Aktuális
Magyar futballcsillagok Barcelonában
2019. Jan. 01
Az egykor Spanyolország egén ragyogó magyar futballcsillagok, Puskás Ferenc, Kubala László, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán sikereinek állít emléket az a nagyszabású kiállítás, amely a barcelonai Katalán Testnevelési Egyetemen nyílt meg 2018. november 12-én. A megnyitó ünnepségen Szöllősi György, a magyar futball és Puskás Ferenc szellemi örökségének nagykövete, a Puskas.com alapítója is felszólalt – beszédét sikerült megszereznünk!
A december 15-ig látható tárlat a Puskás Intézet, az FC Barcelona, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM), a barcelonai magyar főkonzulátus, valamint a Magyar Sportújságírók Szövetségének Nagy Béla-programja támogatásával jött létre. A mintegy 200 meghívott – köztük az olimpiai bajnok Dunai II Antal és az űrhajós Farkas Bertalan – jelenlétében megtartott ünnepségen a beszédek között filmfelvételek idézték meg a négy játékos és az Aranycsapat nagy pillanatait. A megnyitó ünnepségen Szöllősi György, a magyar futballhagyományok nagykövete, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, a Puskas.com alapítója is beszédett mondott, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében olvashatnak.
Buenas tardes a todos…
1927-ben Budapest VIII. kerületében, egymástól néhány saroknyira kezdődött a futballtörténet két óriásának élete. Kubala László és Puskás Ferenc 14 éves korában már együtt játszott a budapesti kölyökválogatottban, hogy aztán a karrierjük és élettörténetük még számos ponton találkozzon. Mindketten magyar, később spanyol válogatottak lettek. 1953-ban, mindketten két gólt lőttek a Wembleyben az angoloknak, Kubala az Európa-válogatott, Puskás a magyar válogatott színeiben.
Mindketten elhagyni kényszerültek a hazájukat, a kommunista diktatúrát, és – a FIFA igazságtalan eltiltása ellenére – mindkettejüket Spanyolország fogadta be. Puskás játékosként Magyarországgal, Kubala szaktanácsadóként Spanyolországgal nyert olimpiát. Mindketten edzők lettek, dolgoztak sok más állomáshelyük mellett Spanyolországban, Kanadában, és szövetségi kapitányként is, Puskás Magyarországon, Kubala Spanyolországban.
Szöllősi György mond beszédet a meghívottaknakKevesen tudják, hogy az emigráció első, pokolian nehéz időszakában, a Real Madrid szerződése előtt, Puskás Ferencnek egyetlen ember nyújtott önzetlen, anyagi segítséget, a gyerekkori barát, Kubala László, akinek a kedvéért Pancho később, Laci búcsúmeccsén még a Barcelona mezét is magára húzta. Az ez alkalomból készíttetett különleges ajándéktál pedig a ma nyíló kiállításon is megtekinthető.
Amellett, hogy mindketten lenyűgöző tudású labdarúgóként lettek milliók kedvencei, felülmúlhatatlan sikerekkel és rekordokkal, azért is misztikus tisztelet és rajongás övezte őket, amilyen segítőkész, nagyszívű emberek voltak. Hivatalos magyar követség híján ők jelentették akkoriban a követséget a magyaroknak, ahogyan ezt Alfrédo Di Stéfano megfogalmazta Puskással kapcsolatban.
Nekünk, késői utódaiknak, kötelességünk követni az általuk mutatott nagyszerű példát, a világban élő magyarok közötti szolidaritás erősítésében és a futball minden társadalmi, politikai határon átívelő, pozitív üzenetének az erősítésében is. Na és persze abban, hogy a kommunizmus pusztítása után miként lehet ismét világhírűvé tenni az egykor mindenütt csodált magyar futballt. Ehhez a roppant munkához a magyar kormány és a labdarúgó-szövetség néhány éve végre hozzálátott, ismét pályák, stadionok épülnek Magyarországon és nyolc év alatt a duplájára nőtt a futballozó gyermekek száma. 2016-ban 44 év után újra kijutottunk az Európa-bajnokságra és lassan talán felzárkózunk a nagy elődök példájához.
A hajdani budapesti nagy ellenfelek, a „fradista” Czibor, Kubala és Kocsis, szemben a kispesti, Puskással, a Honvédban és/vagy a magyar válogatottban csapattársak lettek ugyan, de Spanyolországban folytatódott a kiélezett rivalizálás: a fradisták az FC Barcelonánál, Puskás a Real Madridnál kezdett új életet. Késhegyre menő csatákat vívtak a bajnokságban és az Európa-kupában is, olyankor szidták, sőt talán meg is rugdosták egymást, a pályán kívül azonban segítőkészség, családi barátság, kollegialitás jellemezte a kapcsolatukat.
Életük alkonyán mind vissza-visszatértek Magyarországra, Puskás és Czibor ott is telepedett le, de a tragikusan fiatalon elhunyt „aranyfejű” csodacsatár, a világbajnoki gólkirály Kocsis Sándor is hazajutott egyszer a halála előtt. A Jóisten nagy ajándékának tekintem, hogy hármójukkal, Cziborral, Kubalával és Puskással személyesen is megismerkedhettem, és velük együttműködve, őket tátott szájjal hallgatva, még életükben láthattam hozzá a Czibor Zoltánról és a Puskás Ferencről szóló életrajzi könyvemhez is.
Arra különösen büszke vagyok, hogy a család jóváhagyását elnyerve, 2010-ben a benidormi nyaralóhelyről hazaszállíthattuk Puskás Ferenc trófeáit, gazdag tárgyi örökségét Magyarországra, a felcsúti Puskás Akadémiára, és ezen kincsekkel megalapíthattuk a Puskás Intézetet. A gyűjtemény azóta sok újabb relikviával gyarapodott a későbbi igazgatók, Mravik Gusztáv és Balogh Balázs munkájának köszönhetően, és az intézet kiállítása Manchestertől Athénon át immár Barcelonáig számos helyre eljutott. Köszönet a főkonzulátusnak, személyesen a fáradhatatlan dr. Kovács Barnabás főkonzul úrnak, az FC Barcelonának, a katalán partnereknek, a nagy játékosok családtagjainak, a Puskás Intézet munkatársainak, hogy ez a kiállítás létrejöhetett.
Puskás Ferenc unokái Madridból (Facebook)Puskásnak ma már szobra áll Madridban, Kubalának pedig Barcelonában. A két pesti kölyökből a világ talán két legnagyobb hatású és legnépszerűbb futballklubjának korszakos hőse lett. A róluk és Barcelonában játszó magyar társaikról szóló kiállítást örömmel támogatta a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programja is és eltökélt szándékunk, hogy a közeljövőben Czibor Zoltánnak és Kocsis Sándornak is különleges módon, további kezdeményezésekkel állítsunk emléket itt Barcelonában.
Muchas gracias, köszönöm, hogy meghallgattak.
Fotók: Magyarország Barcelonai Főkonzulátusa/Lukács Ádám
