Aktuális
„Puskás konyakkal mentette meg Lev Jasin életét” – a futballvilág nem felejt
2018. Jul. 19
Puskás Ferenc emléke él és örökké élni fog – ez volt az egyik legfőbb üzenete annak a megemlékezésnek, amit a Moszkvai Magyar Kulturális Intézet a magyar és az orosz labdarúgó-szövetséggel, valamint a Puskás-alapítvánnyal és a Nemzetközi Sportújságíró Szövetséggel (AIPS) közösen szervezett a moszkvai FIFA-múzeumban az Aranycsapat legendás csatárának emlékére.
Marco Fazzone, a FIFA-múzeum vezetője köszöntötte a száznál is több megjelentet, majd Hegyi Anita, a Moszkvai Magyar Kulturális Intézet vezetője is felvezette az eseményt, és hangsúlyozta: nagy felelősség Puskás Ferenc hagyatékának őrzése, mivel nemcsak Magyarország, hanem az egész futballvilág sokat köszönhet neki – számol be az eseményről a Nemzeti Sport Online. A rövid bevezető után átadta a szót Valentyina Jasinának, az 1990-ben elhunyt legendás szovjet kapus, Lev Jasin özvegyének, aki rögtön anekdotázni kezdett.
„Lev és Puskás játszottak egy csapatban egy gálameccsen, jó barátok voltak – így Valentyina Jasina. – Hadd meséljek el egy történetet, amelyből kiderül, milyen ember is volt Puskás Ferenc. Az 1982-es spanyolországi világbajnokság előtt Lev szívrohamot kapott, gondok voltak a szívével. Azt javasolták neki, hogy igyon konyakot, ha rosszul van. Lev nagyon ideges volt az egyik mérkőzés előtt, a lelátón ült, és sajnos ismét rosszul lett. Véletlenül összefutott Puskással, és mondta neki, hogy konyakra van szüksége, mert nem érzi jól magát. Puskás rögtön autóba ült, és sorra járta az éttermeket, de egyik sem árulhatott alkoholt. Amikor már elfogyott a türelme, azt mondta az egyik tulajdonosnak, hogy összetöri a berendezést, ha nem ad neki egy üveg konyakot. Megkapta, és rögtön visszasietett a stadionba, hogy odaadja Levnek, aki jobban lett. Másnap reggel kórházba kellett szállítani, és kiderült, hogy újra szívrohama volt, de Puskás előző este megmentette az életét.”
Az özvegy hozzátette: az 1998-as világbajnokságon Párizsban együtt reggelizett Puskással, közös fotó is készült róluk, amelyre a mai napig nagyon büszke. Nem kevésbé az Nyikita Szimonjan, az Orosz Labdarúgó-szövetség (RFU) alelnöke, aki a Népstadion nyitó mérkőzésén játszott az Aranycsapat kiválósága ellen, sőt, gólt is szerzett azon a meccsen.
„Először is nagyon hálás vagyok Magyarországnak, hogy soha nem feledkeztek meg Puskásról. Mindig elmegyek a Bazilikába Puskás sírjához, ha Budapesten járok. Ez történelem – mondta Nyikita Szimonjan. – Nagyszerű dolog, hogy a magyar futballszeretők a mai napig azt gondolják, ez az Aranycsapatuk. Sokan csak legyintenek, hogy a labdarúgás abban az időszakban más volt. De ha nincs az az időszak, akkor nem lenne ma sem olyan a futball, amilyen.”
A szovjet válogatott és a Szpartak Moszkva korábbi csatára megállt egy pillanatra, majd egy nagy levegőt vett, és úgy mondta fejből az Aranycsapat összeállítását, mint általános iskolás gyerek a Petőfi-verseket felelésnél.
Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője társszervezőként és Puskás-szakértőként méltatta a FIFA-múzeumot, amiért nagy szerepet szántak a magyar legendának. Hozzátette: talán kevesek által ismert tény, de a FIFA a hivatalos riportjában Puskás Ferencet választotta az 1954-es világbajnokság legjobb játékosának. „Természetesen nagyon büszkék vagyunk rá, és arra is, hogy a világfutball nem felejtette el őt. Játékoskarrierje után edzőként is megállta a helyét, mindenhol szerették. Több kontinensen dolgozott, és terjesztette többek között a fair play eszméjét. Nem véletlen, hogy a FIFA két korábbi labdarúgóról nevezett el díjat, Lev Jasinról és Puskás Ferencről.”
És Puskást valóban sokan szeretik a mai napig, amit bizonyít, hogy a Moszkvában rendezett emlékestre megtelt a FIFA-múzeum, amely egyébként a világbajnokság végéig elérheti a százezer látogatót. Nemzetközi (többek között ausztrál) és orosz televíziós stábok is érkeztek, s a Puskásról vetített rövidfilmet mindenki áhítattal nézte, minden résztvevő egy Puskás-életrajzot kapott ajándékba angol vagy orosz nyelven.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.
Fotók: Szokodi László
