Aktuális
Hogyan estünk ki 60 éve a vb-ről a világ megvetésétől kísérve?
2018. Jun. 27
Nem sportlapokban sokan megemlékeztek tegnap Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós hatvan évvel ezelőtti budapesti kivégzéséről. Olyat is olvastam, hogy a világbajnokság zaja elnyomja az illő megemlékezést. Arról viszont kevesebben tudnak, hogy miként függ össze a világbajnokságok története, sőt a magyar válogatott vb-szereplése a kivégzésekkel. Szöllősi György írása a Nemzeti Sportnak.
Az én figyelmemet, ha jól emlékszem, maga Baróti Lajos szövetségi kapitány hívta fel az 1958-as, fájó világbajnoki kiesésünk egészen sajátos hátterére egy interjú során sok évvel ezelőtt.
A két hárompontos csapat találkozóját ugyanis 1958. június 17-én este játszották Stockholmban.
Egy nappal Nagy Imre „és társai" kivégzése után, azon a napon, amikor a budapesti sajtóban megjelent a hír, amely természetesen pillanatok alatt elterjedt az egész világon. Az Egyesült Államok külügyminisztere, John Foster Dulles már aznap tiltakozott, „a kegyetlenség megdöbbentő megnyilvánulásának" nevezve a történteket, vagyis mire este 7 órakor elkezdődött a mérkőzés a Rasunda Stadionban, már mindenki tudta, hogy mi történt előző nap Budapesten.
A Rasunda Stadionban lejátszott második mérkőzés növelte a magyarokban a kilátástalanság érzését (Fotó: AFP)Mindenki, akit kicsit is foglalkoztatott az 1956 utáni Magyarország sorsa, amely sokak számára ezzel a kegyetlenül cinikus tettel és a róla szóló bejelentéssel pecsételődött meg végleg. Addig a napig sokan reménykedtek, hogy átmenthető valami a forradalom vívmányaiból, hogy újra lehet kezdeni a szervezkedést, hogy a Nyugat mégiscsak segít valahogy. Persze mindez naivitás volt, de ez a nap semmisítette meg az utolsó naiv reményeket is, és tette egyértelművé a Kádár-rezsimet mentegetni próbálók előtt is: az új budapesti hatalom kommunistái éppen olyan gyilkosok, mint az elődeik.
Mindezt csak azért ecsetelem egy sportlap hasábjain, mert az előző napi kivégzés, majd az aznapi bejelentés a Svédországban élő 56-os magyar emigránsokat a válogatott ellen fordította.
A szurkolók eleve keserűen fogadták, hogy az előző vb toronymagas esélyese és ezüstérmese a forradalom után elveszítette legnagyobb sztárjait (a vb gólkirályát, Kocsis Sándort, a vb legjobb játékosának választott Puskás Ferencet és a vb-döntő másik magyar gólszerzőjét, Czibor Zoltánt), akik ekkor még FIFA-eltiltásukat töltötték, Nagy Imréék kivégzésének híre után azonban még inkább hajlamosak voltak a svédországi világbajnokságon szereplő csapatot a hivatalos Magyarországgal azonosítani.
Mondom, a magyarok is, hát még a külföldiek!
Még akkor is, ha a gárdában többen is voltak olyanok, akiket megbüntettek az 56-57-es honvédos „fekete túra" miatt, s akik nem feltétlenül, vagy egyáltalán nem azonosultak az MSZMP-s „konszolidációval". Például Baróti Lajos szövetségi kapitány testvérét, az irodalomtudós, szegedi egyetemi tanár Baróti Dezsőt is bebörtönözték forradalmi tevékenysége miatt.
A rettenetes hangulatban alig háromezer néző gyűlt össze a Magyarország–Wales megismételt meccsre, és közülük is sokan a magyar csapat ellen szurkoltak – többen magyarul...
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.
