Aktuális
Volt egyszer egy Népstadion
2016. Dec. 18
Laktak emberek a ledózerolt arénában? Mit találnánk alatta? Miért volt a világ legmodernebb stadionja? Választ egy frissen kiadott könyvből kaphatunk, a címe: Volt egyszer egy Népstadion.
„Tizenhét évig laktunk benne” – veszi el csillogó szemmel a kötetet egy középkorú hölgy férjébe kapaszkodva. „A stadionban?” – kérdezek vissza. „Igen, ott. A toronyépület oldalsó szárnyában, ott volt a lakásunk”. Magyarország valaha volt legnagyobb arénájának bontása előtt hosszabb cikket is szenteltünk az egykori Népstadionnak, amelyben rendőrség és postahivatal is volt. Most már tudjuk, lakásként is szolgált – olvasható a Magyar Nemzet riportjában.
Csütörtök ebédidőben a Szentháromság téren található Magyarok Házában lehetett először kézbe venni a Nemzeti Sport két újságírója, S. Tóth János és Sinkovics Gábor jegyezte könyvet. A címe nem túl kreatív, inkább letisztult: Volt egyszer egy Népstadion. Gyakorlatilag egy sportkalendáriumot hozott össze a szerzőpáros, a nemzeti arénában lejátszott, dicsőséges találkozókra egyfajta ünnepként tekintve. Mindketten Népstadion-fanatikusok (Sinkovics: „szerelmes vagyok a Népstadionba”). A legizgalmasabb, legemlékezetesebb mérkőzéseket, azokról megmaradt emlékfoszlányokat Sinkovics rendezte egységbe, S. Tóth pedig a zenei fellépéseket. Hiszen játszott itt Louis Armstrongtól az Omegán és a Queenen át a Rolling Stonesig mindenki. Kóbor János, az Omega frontembere a mellettem lévő széken hallgatta saját méltatását, ő is kapott egy fejezetet a könyvben, hogy élményeit megoszthassa.
A szerzők tehát összefésülték emlékeiket felejthetetlen fotókkal és egy precíz statisztikával, amelybe a stadionban lejátszott összes meccs bekerült, felhajtottak egy kiadót (Alexandra), és kiadták a könyvet. Lenyűgöző újdonságokat nem fogunk találni a 442 oldalas kiadványban, apró érdekességeket, a múltból visszaköszönő ravaszságokat annál inkább. Mint amiről Molnár Zoltán, az aréna korábbi főigazgatója mesél például, akinek a személyi igazolványában a Népstadion volt feltüntetve lakcímként.
Szintén megér egy szót, hogy a kötetből kiderül: a Népstadionnak, amelyet már a XIX. század vége óta terveztek felhúzni, de végül 1953-ban adták át, összesen ötvennyolc (!) alkalommal készítették el az építési tervét. Ebből Hajós Alfréd, első újkori olimpiai bajnokunk egymaga hatot jegyez. A Népstadion egyébként nemcsak kinézete miatt számított a világ legmodernebb sportlétesítményének a megnyitáskor, hanem azért is, mert előregyártott vasbeton szerkezetből korábban hidakat építettek, stadiont soha. Ezt felülírták Budapesten. Gilyén Jenő statikus-tervezőnek Kossuth-díjat hozott a mű. A könyv megemlíti, Gilyén a szűkre szabott határidők, a túlságosan gyors betonozás miatt az építkezés alatt több feljegyzést is írt, panaszkodott.
Végül úgy járt, mint A tanú című filmben Pelikán József gátőr: jött érte egy este a nagy fekete autó...
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.
Sinkovics Gábor–S. Tóth János: Volt egyszer egy Népstadion. 2016, Budapest, Alexandra Kiadó
