Aktuális
Egy Európa-bajnokság, amit még mi nyertünk
2016. Feb. 04
Sorozatunkban – a magyar FourFourTwo magazin segítségével – a Puskás Intézetben őrzött sport-relikviák közül szemezgetünk. Ezúttal egy elfeledett magyar futballsiker, az 1953-as Európa–kupa-győzelem tárgyi emlékeit mutatjuk be.
A külföldi szakirodalom „Nemzetközi Közép-Európai Kupának” vagy Gerö-Svehla-kupának nevezi azt a sorozatot, amely 1927 és 1960 között hatszor zajlott le (az Anschluss miatt a negyedik félbeszakadt 1938-ban). Ez mindannyiszor évekig tartott, és ebben hat-hét közép-európai ország (Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Olaszország, Svájc, Lengyelország) válogatottja vetélkedett évekig az Antonín Svehla csehszlovák miniszterelnök által felajánlott trófeáért (névadóként az ő helyébe lépett a világháború után dr. Jozef Gerö, az osztrák futballszövetség igazgatója). Nálunk a korabeli sajtó Európa-kupáról ír, ami ma már azért zavaró, mert a klubok kontinentális küzdelmét, a BEK-et, majd a BL-t nevezi így a nemzetközi szakirodalom. A „Nemzetek Európa Kupája” érthetőbb, hiszen az Európa-bajnokság, az Eb közvetlen elődjét is így nevezték 1960-tól, és a mi kis Eb-nket szokás a mostani első elődjének tekinteni.
Olyan csapatok lettek elsők, mint az osztrák Wundermannschaft, a kétszeres világbajnok olasz válogatott, a magyar Aranycsapat vagy a vb-ezüstérmes csehszlovák együttes. Presztízsére jellemző, hogy a háború után a Szovjetunió hiába kérvényezte az alapítóktól, hogy indulhasson a ’48-ban kezdődő sorozatban, szó sem lehetett ilyesmiről. Tizenkét év alatt nagyot fordult a világ, a ’60-as, első hivatalos Eb-t éppen a szovjetek nyerték meg, az 1948-ban kezdődő sorozatot azonban a mieink a másik négy résztvevő előtt. Az induló csapatok oda-vissza játszottak egymás otthonában, és mire az összes meccs lement, meg is volt a győztes.
Nos, az elsőségről nem kisebb csata, mint az 1953-ban a római Olimpiai Stadion avatására meghirdetett olasz–magyar összecsapás döntött, és az akkor már olimpiai bajnok magyar Aranycsapat május 17-én nyolcvanezer néző előtt 3:0-ra győzött. Puskás két gólt lőtt, és a csapatkapitánytól kapott azúrkék (mára kissé megszürkült) zászlót a legszebb emlékei közé rejtette. Így lóghat az ma a felcsúti Pancho Aréna elnökségi tárgyalótermének falán, üveg mögött, korabeli fotók és kinagyított újságkivágások társaságában. Ott lehet megcsodálni a sorozat győzteseinek járó, valóban színarany érmecskét is, amelybe – igényes ötvösmunkával – illesztették be a résztvevő országok zászlóit kiadó kis kövecskéket. Be kell ismernünk, hogy ismereteink szerint ez nem Puskás aranyérme volt, hanem Lóránt Gyuláé, és az ismert gyűjtő, Török Péter sportújságíró és gyűjtőtársai közvetítésével került Felcsútra. Az érmen a „La Coupe International”, vagyis „A Nemzetközi Kupa” felirat szerepel a torna elnevezéseként.
A sorozat meccsei között volt Sebes Gusztáv első mérkőzése szövetségi kapitányként, a súlyos prágai vereség (5:2) éppen úgy, mint a Hofi Géza által is megénekelt, szünet után megfordított svájci győzelem (4:2) vagy éppen az osztrákok fölényes, 6:1-es legyőzése.
Mint a mai futballkultúra oly sok ága-boga, az Eb is a volt Monarchia területén gyökerezik, a döntőre legutóbb 1972-ben jutottunk ki, akkor még csak a legjobb négy csapat alkotta a mezőnyt. 2016-ban már 24 nemzet válogatottja lehet ott az Eb-n, de a kijutási esélyeink még így, 42 év, valamint többszöri bővítés és hígítás után sem egyértelműek. És hogy mikor kerül ismét Eb-arany a felcsúti vitrinbe…
Forrás: FourFourTwo magazin.
