Aktuális
Festményen: a Legenda és a valóság
2014. Sep. 21
Egészen mostanáig a labdarúgásnak nem volt múzeuma, archívuma, könyvtára hazánkban. Felcsúton, a Puskás Akadémián elkezdődött a Puskás Intézet gyűjteményének feldolgozása, bővítése, rendszerezése. A sporttörténeti jelentőségű kollekció alapját a Spanyolországból 2011-ben hazakerült hatalmas Puskás-örökség adja, de az akadémián gyűjtenek minden tárgyat, fotót, trófeát, dokumentumot, ami a magyar foci régmúlt dicsőségét hirdeti. Sorozatunkban – a magyar FourFourTwo magazin segítségével – az itt őrzött sport-relikviák közül szemezgetünk. Ezúttal festmények szakértőivé lépünk elő: különleges tárgyak és felfedezések birtokába jutottunk. 1981-et írtunk...
Csaknem huszonöt év telt el az óta, hogy az 1956-os forradalom vérbefojtása után a Honvéd három világklasszisa, Czibor Zoltán, Kocsis Sándor és Puskás Ferenc nem tért haza Magyarországra. Hivatalosan katonaszökevények voltak, és a halállal büntetendő „csoportosan külföldre szökés bűntette” elévülési ideje éppen 25 esztendő volt. Ekkor már felnőtt egy teljes generáció anélkül, hogy hivatalos forrásokból bármilyen hírt kapott volna a Spanyolországban is sikeres magyar világsztárokról. Kocsis már nem is élt, itthon már korábban meghalt Zakariás József, Bozsik József és az Aranycsapat tagjai közül később szintén emigráló, sikeres Bundesliga-edzővé váló Lóránt Gyula is elhunyt ezen a tavaszon úgy, hogy a magyar újságokban meg sem jelent görögországi halálhíre.
A rendszer elérkezettnek látta az időt, hogy rehabilitálja, vagy legalábbis (engedve a Puskás-rajongók – köztük az MLSZ-elnök Szepesi György – kívánságának) kegyesen hazaengedje a legismertebb élő magyart, és megpróbáljon úgy tenni, mintha Puskás nevének kiirtása a magyar közéletből és személyes megfélemlítése nem éppen a kommunista rezsim műve lett volna. Mintha az a huszonöt év meg sem történt volna.
A keményvonalas elvtársak és az ortodox publicisták nem nyelték le, hogy a rendszer csak úgy megbocsát egy disszidensnek, de a szellem kiszabadult a palackból, és a kommunisták igyekeztek a saját hasznukra fordítani a dolgot: tulajdonképpen ők hozzák haza Puskást, akinek természetesen semmi bántódása nem eshet itthon, sőt keblére öleli őt a szocialista Magyarország. Ennek jegyében döntés született: elkészülhet a hazatérést és az odáig agyonhallgatott csapat történetét feldolgozó dokumentumfilm, az Aranycsapat (moziban igen, a tévében sohasem vetítették), Puskás pályára léphet a Népstadionban egy öregfiúk-meccsen, amelyet azonban beharangozni nem szabad (a hír persze futótűzként terjedt el Pesten), és megjelenhet egy életrajzi könyv is. Erről csúszott le Moldova György (és sértődött meg halálosan magára Puskásra is), és ezt a lehetőséget kapta meg egy sokkal szerényebb íráskészségű, ám annál rámenősebb és gyorsabban dolgozó riporter, Hámori Tibor. Könyve a hírek szerint két kiadásban, négyszázezer (!) példányban fogyott el, ezért aztán szinte minden második családba eljutott Szegvári Károly szintén 1981-es Puskás-festménye, lévén ez a kép a Hámori-könyv címlapja. Kellemes bizsergést éreztünk tehát, amikor egy pécsi gyűjtő jelezte, nála van az eredeti festmény, amely alapján a könyvborító készült. Intézetünk részére meg is vásárolta a képet a Puskás Akadémia elnöke, Mészáros Lőrinc, ám örömünk akkor vált elképedéssé, amikor Puskás Ferenc spanyolországi hagyatékából előkerült – ugyanez a kép.
A két kép mérete egyforma, mindkettő farostlemezre készült, és mindkettőn rajta van Szegvári Károly aláírása, ám a színek különbözősége szembetűnő, és a két arc is különbözik.
Egyértelmű, hogy a Puskásnak dedikált („Öcsinek tisztelettel, szeretettel, barátsággal, Szegvári Károly, 1981. VI. 6.) műből lett a könyvcímlap, és ennek eredetisége is megkérdőjelezhetetlen, komoly kétségeink támadtak viszont a másik festménnyel kapcsolatban, amelyet még csak hamisítványnak sem mondanánk, mert a háttérben szereplő lelátó egyes részletei jelentős eltéréseket mutatnak. De jóindulatú másolásról sem beszélhetünk, mert a képen ott van Szegvári aláírása. Így aztán még azt sem zárjuk ki, hogy maga a művész készített több változatot is. Tőle már nem tudjuk megkérdezni. Ha valakinek van információja az ügyben, jelentkezzen!
Szegvári Károly egyébként az akkori, 1981-es Puskást is megfestette, ezzel a művel közös fényképe a Hámori-könyvbe is bekerült, és a festőművész azt is (avagy annak egy példányát is) alanyának ajándékozta. Az 54 éves Puskás portréja információink szerint a család spanyolországi, benidormi nyaralójának falát díszíti.
SZEGVÁRI KÁROLY
festőművész
(1920, Tószeg–2002, Budapest)
Előbb magániskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, Burghardt Rezső és Bencze László voltak mesterei. 1943-ban firenzei ösztöndíjat kapott, de a háború miatt ezt nem vehette igénybe. 1968-ban Terra di Madre képével első díjat nyert az itáliai Fermóban. Szegvári Károly 1976-ban meghívást kapott a franciaországi Selisbe, hogy a Chapelle Royale táblaképeit megfesse. Katonaideje alatti élményeit is megörökítette képeiben, de kezdettől fogva témája volt a természet. Képei megtalálhatóak a londoni National Galleryben épp úgy, mint a Vatikán Múzeumban és a világ számos nagyvárosában, gyűjtőjénél. Ismert emberek, sztárok arcát is megfestette: Puskás Ferenc, Cziffra György vagy Honthy Hanna neve csak néhány a sorból. Művészi munkája elismeréseként Köztársasági Elnöki Aranyérmet vehetett át. Fia, Szegvári Péter festőművész.
A FELCSÚTI PUSKÁS INTÉZET GYŰJTEMÉNYÉT BEMUTATÓ SOROZATUNKBAN A MAGYAR FOURFOURTWO MAGAZIN CIKKEIBŐL ÉS KÉPANYAGÁBÓL VÁLOGATUNK.
