Puskás Ferenc unokája és dédunokája visszakapta a magyar állampolgárságot
Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere átadta a magyar állampolgársági bizonyítványt Réka Damborena Puskásnak és Ane de Juan Damborenának, azaz Puskás Ferenc unokájának és a dédunokájának Öcsi bácsi születésének 95. évfordulóján.
Megható ünnepség volt pénteken a Bozsik Arénában. A Bp. Honvéd otthonában a 95 esztendővel ezelőtt született Puskás Ferencre emlékeztek, és a legendás futballista születésének évfordulóján különleges pillanatok szemtanúi lehettünk – számolt be róla a Nemzeti Sport.
Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere átadta a magyar állampolgársági bizonyítványt Réka Damborena Puskásnak és Ane de Juan Damborenának, azaz Puskás Ferenc unokájának és a dédunokájának. A külügyminiszter ünnepi beszédében elmondta, ragaszkodott hozzá, hogy az ünnepélyes eseményre ott kerüljön sor, ahonnan a világon mindenhol ismert, nagyszerű balösszekötő világhódító útjára elindult.
„Olyan ünnepélyes nap a mai, hogy még a Ferencváros képviselőit is szívesen látjuk itt – utalt a vendégek között helyet foglaló Vincze Ottóra a miniszter, míg a Honvédot az utánpótláscsapat játékosai mellett korábbi kitűnőségek képviselték, ott volt többek között Dajka László, Esterházy Márton és Pisont István, de tiszteletét tette az eseményen Gyurta Dániel olimpiai bajnok úszónk is. – Nagyszerű, ha egy kis ország legendát tud adni az egész világnak. Magam sokat utazom, és minden alkalommal tapasztalom, hogy Puskás Ferencet még ma is mindenhol ismerik. Annak idején a minisztériumban szentségtörésnek számított, hogy az ajándéknak szánt porcelánok helyett az Öcsi bácsi által dedikált futball-labdákat vittem magammal. És ahová visszatértem, azt láttam, hogy ezt a labdát vagy a minisztérium fő helyére állították ki, vagy a kollégám megsúgta: hazavitte a gyerekeinek… Talán furcsa arról beszélni, hogy Puskás Ferencnek mi köze volt a külügyhöz, de a Real Madrid legendás játékosa, Alfredo Di Stéfano mondogatta: Puskás Ferenc nemcsak játékosként, emberként is tízes volt, minden magyarnak segíteni próbált, olyan volt egy személyben, mint egy nagykövetség.”
A külügyminiszter természetesen kiemelte, óriási megtiszteltetésnek tartja, hogy ő adhatja át Puskás Ferenc unokájának és dédunokájának a magyar állampolgárságot igazoló dokumentumot. Az eseményen Öcsi korábbi csapattársainak leszármazottai is ott voltak, a hölgyeket szeretettel köszöntötte Grosics Edina, Gorsics Gyula lánya, ifjabb Buzánszky Jenő, valamint a stadion névadója, Bozsik József fia, Péter.
Szöllősi György, Puskás Ferenc életrajzírója, a magyar futball és a Puskás-ügyek hivatalos nagykövete, Nemzeti Sport-főszerkesztő ünnepi beszéde teljes terjedelmében:
"Tisztelt Miniszter Úr, kedves Réka, Ane, Miguel, kedves futball-legendák, kedves Dani, honvédos és Puskás-akadémisták, kedves újságírókollégák!
Az 1957. évi V. törvény értelmében a „Magyar Népköztársaság elnöki tanácsa” bárkit megfoszthatott a magyar állampolgárságtól, aki „súlyosan vétett az állampolgári hűség ellen”. Ez eléggé megfoghatatlan kategória, de persze leginkább a külföldre szökést, az úgynevezett disszidálást értették alatta és azért iktatták törvénybe, mert néhány hónappal korábban mintegy kétszázezer magyar állampolgár hagyta el az országot nyugat felé, közöttük művészek, sportolók, tudósok és világsztár labdarúgók is, az Aranycsapat és a Honvéd három csatára: Czibor Zoltán, a vb-gólkirály Kocsis Sándor és a csapatkapitány, Puskás Ferenc. Tőle, a leghíresebb magyartól nem vették el a magyar állampolgárságot, még akkor sem, amikor megkapta a spanyolt és játszhatott a chilei világbajnokságon spanyol színekben. Talán azért nem, mert a határozatot meg kellett volna jelentetni a Magyar Közlönyben, ami önmagában is rettentő kínos lett volna a hatalomnak. Viszont külföldön is megfigyelték Puskást és „hazaáruló” megjegyzéssel dossziét vezettek róla az állambiztonságnál, róla, akinél többet talán senki sem tett a huszadik században Magyarország jó hírnevéért. De ez nem minden. Miután a „Néphadsereg őrnagyaként” hagyta el az országot, a katonai ügyészség elindította ellene a nyomozást a „külföldre szökés bűntette” miatt, amelyet „fegyveres testület tagjaként” és minősített körülménnyel, „csoportosan” követett el, ami éppen abba a törvénycikkbe ütközött, amely alapján 1951-ben Szűcs Sándort, az Újpest válogatott védőjét elítélték és kivégezték. A Puskás elleni nyomozás tényéről onnan tudunk, hogy 1963-ban megszüntették, s az erről szóló határozatot a száműzött világsztár mindig magánál hordta, a belső zsebében, hogy fel tudja mutatni, ha a magyar hatóságok, titkosszolgálatok valahol, valamikor mégis le akarnák tartóztatni.
Hogy minden eshetőségre fel volt készülve, azt az is jelzi, hogy megpróbálta kivárni a bűncselekmény elévülési idejét, 25 évet, ez a magyarázata, hogy akárhogyan kérlelték, s akármennyit enyhült is diktatúra szigora itthon, újra és újra visszarettent az utazástól, s csak 1981-ben vállalkozott rá, éppen 25 évvel 1956 után, bízva abban, hogy a hazatéréséről forgatott dokumentumfilm folyton jelenlévő kamerája egyfajta biztonságot nyújt neki, de még az utolsó pillanatban is hezitált a párizsi repülőtéren, annyira mélyen belevésődött a zsigeribe, hogy nem szabad hinni a kommunisták ígéreteinek, s hogy mit tettek Szűcs Sanyival…
Aztán amikor a rendszerváltás után hazaköltözött, magyar szövetségi kapitány is lett, fontosnak tartotta, hogy helyreállítsa az állampolgárságát, elkészíttesse a magyar iratait, útlevelet, személyi igazolványt, a feleségével, Erzsébet asszonnyal együtt, aki – sokszor tanúja voltam – ezután mindig a magyar iratokkal utazott külföldre. Leányuk, Anikó azonban, aki csak rövid látogatásokra érkezett Budapestre, megelégedett a spanyol állampolgársággal, nemigen forszírozta a kérdést, az Európai uniós tagság után pedig gyakorlati jelentősége végképp nem volt a dolognak.
Jelképes, érzelmi jelentősége annál inkább.
Anikó, aki négyévesen az éjszakai esőben, sárban menekült Magyarországról 1956 decemberében, 2011-ben, szomorúan fiatalon Spanyolországban elhunyt, de újra és újra meg kell köszönnünk neki a döntést, amelynek révén hazakerülhettek Magyarországra Puskás Ferenc gazdag pályafutásának tárgyi emlékei. Újabb tíz év elteltével pedig a Baszkföldön élő lánya, Réka, felvetette, hogy szeretne magyar állampolgár lenni. A neve kapcsán azért jegyezzük meg, a hetvenes évek közepén Spanyolországban bátor és megsüvegelendő tett volt ilyen ősmagyar nevet adni egy kislánynak, hiszen Rékaként a leginkább Attila hun király feleségét, Csaba királyfi édesanyját, s aztán még Koppány vezér leányát ismerjük.
Azt hiszem, Réka akkor hozta szóba először, hogy visszavenné a magyar állampolgárságot, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékokon lányával megnézte és végigkönnyezte a Puskás-musicalt tavaly nyáron. Azóta végeztünk a bonyolult papírmunkával, köszönet a készséges ügyintézőknek (hivatalosan is sikerült megállapítani, hogy Réka és Ane felmenői minden kétséget kizáróan magyar állampolgárok voltak…), s ma, Puskás Ferenc születésének 95. évfordulóján Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere ünnepélyesen átadhatja az állampolgársági bizonyítványt Réka Damborena Puskás és Ane de Juan Damborena, azaz Puskás Ferenc unokája és dédunokája részére. A legújabb információink szerint talán hamarosan Réka testvére, Elisabeth is kezdeményezni fogja magyar állampolgársága megállapítását.
Még egyszer köszönöm szépen, mindenkinek, aki közreműködött a mai, ünnepi alkalom létrejöttében és nagy boldogság hogy a hivatalos Magyarország, amely egykor szégyenszemre hazaárulónak bélyegezte Puskás Ferencet, legnépszerűbb fiát, ma ilyen elegáns és megindító módon fogadja vissza jelképesen és valóságosan is a zseniális futballista unokáját és dédunokáját, itt Kispesten, ahonnan a nagypapa egykor világhódító útjára indult.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak."
A képen: Szijjártó Péter, Puskás Ferenc dédunokája, Ané, unokája, Réka és Szöllősi György (fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi)
