Aktuális
"Dalnoki nem volt húsvéti nyuszi"
Attól tartok, ha a fiatalok azt olvassák: húsvéti torna, elírásra gyanakodnak. Talán húsvéti torma... Pedig ezek a hajdani labdarúgó-találkozók olyan népszerűek voltak, hogy a Népstadion felavatása után jó ideig biztos lehetett benne mindenki: a budapesti és a bécsi össznézőszám minimum a 130 ezret eléri az ünnepek alatt...
Merthogy az úgy volt: szombaton az egyik, majd hétfőn a másik fővárosban lépett a pázsitra két-két magyar és osztrák klubcsapat. De korántsem a nagy pesti aréna megnyitása (1953) óta. A húsvéti szomszédlátogatások ötletével 1927-ben rukkolt ki Hugo Meisl, Ausztria híres labdarúgója, játékvezetője és még híresebb szövetségi kapitánya; no, nem azért, mert kevesellte a szűnni nem akaró magyar-osztrák válogatott mérkőzések számát, hanem azért, hogy újabb bevételi forráshoz juttassa a klubokat.
Mit mondjak, ráérzett a dologra...
Jóllehet húsvéti futballtornát már 1908-ban is rendeztek Budapesten - a döntőben az FTC 6-0-ra verte az MTK-t; micsoda franzstadti ünnep lehetett a Millenárison! -, e vetélkedők igazán nagy korszaka akkor kezdődött, amikor nemzetközivé tették a találkozókat. (Olykor megfeledkezve Herr Meislről, mert alkalmanként a prágai Slavia és Sparta, továbbá a Beogradski, majd a szintén belgrádi Partizan, vagy az FC Basel volt a magyarok vetélytársa.) Az óriási sikerre jellemző, hogy negyvenkilencben az Üllői úton több ezren kinn rekedtek; igaz, tíz évvel korábban a pályán is tumultus volt - a Práterben. A Wacker-Ferencváros mecscsen (2-4) sok száz szurkoló rohant a gyepre, s közülük néhányan félájultra verték Sárosi III-at, ha már a Wacker nem tudta megverni az FTC-t...
Na ja, ne tessék békés ünnepi játszadozásokra gondolni! Ahogyan Szepesi György mondja: "Nem ment volna ki a közönség, ha szalonmérkőzések lettek volna." Nem is voltak azok. Az 1954-es Rapid-Honvéd találkozón (2-1) például "onnan" Gernhardtot, "innen" pedig Czibort, Lórántot és Palicskót is kiállította a mérkőzés osztrák bírája. (Azt tudom, hogy a hangulatot mindennek lehetett nevezni, csak gemütlichnek nem; azt viszont nem tudom, Meisl vajon büszke volt-e Steiner kollégára?) Nem sokkal e húsvéti torna előtt a Flamengo járt a Rapidnál (2-2), és a korabeli tudósítás szerint "Probst erőszakos, alattomos játéka miatt a brazil együttes le akart vonulni a pályáról." Ez a Probst utóbb fodrászüzletet nyitott Bécs belvárosában, azaz nem csupán a pályán nyírta a vendégeket... De mi sem maradtunk adósok. Vető József azt írta az 1957-es összejövetelről, hogy "Dalnoki nem bizonyult húsvéti nyuszinak", és vélhetően az ellenfelét megütő Hidegkutit sem választották volna meg a Nemzetközi Vöröskereszt elnökének...
S hogy miért volt presztízskérdés minden egyes mérkőzés? Szepesi szerint azért, mert a kiíráskor, majd utána évtizedekig a magyar és az osztrák futball egyaránt a világ közvetlen élvonalába tartozott. Machos Ferenc azonban más okot is említ: "Alig vártuk, hogy mehessünk Bécsbe bevásárolni. Ám tudtuk, ha nem nyerünk, nem hozhatjuk be a cuccot. Vagyis nem volt más választásunk, csapást kellett mérnünk az imperialistákra..."
Hű, de sokszor sikerült! A legfényesebben talán 1956-ban, amikor a Honvéd 11-3-at produkált a "sógorok" ellen (a Práterben 4-0 a Rapiddal, itthon 7-3 az Austriával szemben). De még ezen is túltett az 1953-as bécsi derbi, noha akkor a Honvéd "csak" egy góllal múlta felül az Austriát. Tessék jól figyelni: a kispestiek a 17. percben már 4-0-ra vezettek. Ehhez képest a szünetben 4-4, majd 6-4-es Honvéd-előny után 6-6 volt az állás. A farmotoros Ikarusban felhalmozott bőröndök tartalmát végül Kocsis mentette meg: 7-6, ide. Összesen pedig 22 gól három óra alatt, mivel előzőleg a Rapid 5-4-re győzte le az MTK-t. Egynapos csúcs. A kétnapos ugyanis az FTC mérkőzésein született 1934-ben: 6-2 az Austria, 9-5 (!) a Rapid ellen. Együttvéve ez is huszonkettő. (Melyek közül Sárosi dr. - csekélység - kilencet szerzett.) Nagy Béla, a történetekből kifogyhatatlan Üllői úti krónikás szerint egy kecskeméti szurkolócsoport tagjai a 9-5 előtt megfogadták: minden ferencvárosi gól után megisznak két deci zöldszilvánit (naná, majd vöröset!). Fejenként csaknem két liter lement...
1937: Kettős győzelmével a Ferencváros csapata nyerte a bécsi húsvéti tornátÉppen harminc évvel ezután viszont véget ért a húsvéti tornák - a második világháború miatt 1940-től 1946-ig szünetelő - sorozata. A búcsú ugyanolyan különleges volt, amilyen az egész széria: 1964-ben, Bécsben a Rapid és az Austria is úgy ért el 3-3-at az FTC, illetve az Újpest ellen, hogy az első mérkőzésen Hirnschrodt, a másodikon pedig Grausam a 90. percben egyenlített. Budapesten viszont: Újpest-Rapid 3-0, FTC-Austria 2-1. A húsvéti tornák utolsó gólját Rákosi Gyula érte el, miután előzőleg gólpasszt adott a Fraydl fölött finoman átemelő Albertnak. Befejezésül hallgassuk tehát Rákosit: "A locsolás a mi életünkből kimaradt, bár a sört, azt mindig csepegtettük a buszon, hazafelé Bécsből. De igazán bódító játszani volt, mert ezek a tornák - a nemegyszer kőkemény csaták ellenére - úgy élnek bennem, és nyilván mindazokban, akik ott ültek a Népstadionban vagy a Práterben, mint valami népünnepélyek."
Tökéletes végszó.
"Lábjegyzetként" azonban hozzáteszem: 1962-ben három húsvéti karnevál is akadt. Antwerpenben akkor ugyancsak megrendezték az ünnepi tornát, melynek döntőjéről ezt jelentették a hírügynökségek: Dorog-Bayern München 1-0.
És még mi mindent lehetne előbányászni...
(Nyitókép: 1955.IV.9. Húsvéti torna, Bp. Kinizsi – Austria 4:2)
Forrás: Hegyi Iván – NOL Archívum (2003. 04. 19.)
