Aktuális
12 éve hunyt el a leghíresebb magyar
Tizenkét esztendeje, 2006. november 17-én ment el minden idők legkiválóbb magyar labdarúgója, az olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes Puskás Ferenc. Az Aranycsapat, a Kispest/Honvéd és a Real Madrid legendájára emlékezünk.
A világ legismertebb magyar embere, a legendás magyar Aranycsapat balösszekötője, Puskás Ferenc 1927. április 1-jén született Budapesten, de nem sokkal később családjával Kispestre költöztek. 1943 és 1967 között, 24 éven át ontotta a gólokat a világ élvonalában. Tizenhat évesen a Kispesti AC játékosaként lépett először pályára a magyar élvonalban. Pályafutása a magyar válogatottban 17 éves korában, 1945. augusztus 20-án az osztrákok elleni 5:2-es budapesti győzelemmel kezdődött – amikor rögtön gólt is szerzett –, és 1956. október 14-én Bécsben fejeződött be, amikor az osztrákok 2:0 arányú vereséget szenvedtek az Aranycsapattól. Puskás Ferenc mindkét meccsen egyszer talált a hálóba.
Ebben az időszakban a magyar közönség által Öcsinek becézett világklasszis csatár a Kispesttel (majd a későbbi Bp. Honvéddal) öt bajnoki és négy gólkirályi címet, a válogatott csapatkapitányaként pedig olimpiai aranyérmet (1952, Helsinki) és világbajnoki ezüstérmet (1954, Svájc) nyert; 1953 novemberében a Wembley-stadionban kétszer talált be a híres 6-3-as mérkőzésen.
1943 és 1956 között 349 magyar bajnoki mérkőzésen 358 gólt ért el, míg a válogatottban 85 találkozón 84-szer volt eredményes. Utóbbi mutatójával a Gazzetta dello Sport olasz lap összeállítása alapján a 20. század legjobb góllövője lett.
Miután 1956 őszén nem tért haza a Kispest dél-amerikai túrájáról, közel kétéves szünet következett a pályafutásában – írja megemlékezésében a Csakfoci.hu. Majdnem 32 évesen, erősen túlsúlyosan került a Real Madridhoz, ahol a kemény edzéseknek köszönhetően az 1958/59-es szezonban mutatkozott be a nagyközönség előtt. Első madridi tétmérkőzése előtt félrevonta a csapat első számú bálványát, Alfredo Di Stéfanót, s kézzel-lábbal elmagyarázta neki: amikor meghallja a “Stefi!” kiáltást, gondolkodás nélkül induljon meg az ellenfél kapuja felé, s majd kap egy ajándékot – így is történt, Puskás jóvoltából Di Stéfanónak már csak az üres kapuba kellett passzolnia.
A közönség azonnal kegyeibe fogadta, s gyorsan ráragadt a “Pancho” becenév, az 1959/1960-as évadban pedig már ő lett a gólkirály, 24 mérkőzésen 25 góllal. Az Európa-kupában még ennél is elképesztőbb gólátlagot produkált: 39 BEK-meccsen összesen 49 gólt rúgott. A csúcs az 1960-as BEK-döntő volt, a glasgowi Hampden Parkban: a Real Madrid 7-3-ra verte az Eintracht Frankfurtot Puskás négy (és Di Stéfano három) góljával.
Visszavonulása után spanyol, görög, ausztrál, egyiptomi, chilei, szaúd-arábiai, osztrák, észak-amerikai, paraguayi és magyar csapatok mellett edzősködött. Legjobb eredményét a Panathinaikosszal az 1970-1971-es idényben érte el, amikor a BEK-ben másodikok lettek. 1981-ben tért haza először, 1992-től az MLSZ utánpótlás és nemzetközi igazgatója, 1993-ban négy hónapig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. 1997-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrenddel tüntette ki.
Amikor hosszú éveken át tartó, súlyos betegség után, 2006. november 17-én elhunyt a legenda, a magyar futball valaha volt legnagyobb alakja távozott közülünk. De emlékét azóta sem felejtették el, és nem csak Magyarországon, de külföldön is ápolják azt. Ennek egyik legfontosabb jele a FIFA 2009-es döntése a Puskás-díj megalapításáról, azóta is kiosztják azt (a FIFA Aranylabda-gála fontos részeként) az év legszebb gólját szerző játékosnak.
