Aktuális
Vajon hol tartja Altintop a Puskás-díját?
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség honlapján, a fifa.com-on a Puskás-díj tíz jelöltjének közzététele apropóján exkluzív interjú olvasható a díjat 2010-ben elnyerő török Hamit Altintoppal. A FourFourTwo.hu nyomán idézünk az interjúból.
Emlékszik még arra a gólra, igaz?
Persze, fontos Eb-selejtezőt játszottunk a török válogatottal Kazahsztán ellen, Guus Hiddink volt a szövetségi kapitányunk. Szerettük volna jól kezdeni a selejtezősorozatot, és nagyon örültünk, hogy sikerült három nullra nyernünk. Arra emlékszem, hogy csukott szemmel bombáztam bele a labdába, és mire kinyitottam a szememet, a labda már a hálóban volt. Nem tudom, hogy ment be. Csak utólag láttam a tévében, hogy a bal felső sarokba vágódott. (A gól ide kattintva megnézhető.)
A 32 éves Hamit Altintop most sérülése után lábadozik (Fotó: fifa.com)Szóval nem is szokta látni a góljait?
(Nevet) Dehogynem. Csak akkor nagyon koncentráltam, hogy olyan pontosan és olyan erővel találhassam el a labdát, amennyire csak lehetséges.
Mit érzett, amikor először visszanézte. Gondolta, hogy az egy díjnyertes gól lehet?
Mindenki mondogatta, higy mennyire gyönyörű gól volt, de engem csak az érdekelt, hogy nyertünk. Boldog voltam, hogy a győzelemben szerepet játszottam a gólommal. Aztán, amikor hallottam, hogy jelölték a Puskás-díjra, leültem, és megnéztem még egyszer. Azt gondoltam magamban: "ez tényleg nem rossz, haver!" Amikor pedig megnyertem vele a díjat, teljesen új dimenzióba emelkedett ez a gól. Az emberek folyton megállítottak, és erről kérdeztek. Tényleg nagy gól volt, de a többi is fantasztikus találat volt. Nem bánkódtam volna akkor sem, ha más valaki nyer, de pesze nagyon boldog voltam, hogy az én gólomat választották.
Mennyire fontos önnek ez a díj? Hiszen egy olyan társaságba került a győztesek között, amelyben ott van Neymar, Zlatan Ibrahimovic vagy James Rodriguez is.
Óriási megtiszteltetés számomra. A legtöbb ember nem gondol abba bele, mennyi munka van amögött, ha egy futballista nagy sikerek részese lesz. Azt hiszik, edzünk néhány órát, aztán játszunk kilencven percet és ennyi az egész. Nagyon sok mindenre oda kell figyelnünk, a megfelelő étkezéstől kezdve a pihenésig, sérülés esetén pedig a rehabilitációra. Azért fontosak az ilyen díjak, mert ilyenkor visszakelzést kapsz, hogy igenis van értelme annak, amit csinálsz.
A mostani jelöltek közül melyik tetszik a legjobban?
Csodálatos az angol David Ball gólja, Phillipe Mexes találata pedig kicsit hasonlít az én győztes találatomra 2010-ből. A paderborni Marcel Ndjeng gólja is kivételes. De azt kell mondjam, nálam Ball finom emelése lenne a nyerő.
Hol tartja a trófeát?
Édesanyám gelsenkircheni házában. Miután távoztam Münchenből, Gelsenkirchenbe tértem vissza, a díj azóta is ott van, az akkori szobámban. De szeretném majd átvinni Iszrambulba, ahol most élek a feleségemmel, mert úgy tűnik, ott rendezkedünk be hosszú távra.
Ez a pályafutása legfontosabb gólja?
Bár nagyon szép volt, nem ez volt a legfontosabb gólom. A Galatasaray színeiben szereztem egyszer gólt a Schalke ellen Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőben, és a Schalkéval pedig a Milannak találtam be, szintén egy BL-meccsen - ami kettő kettőre végződött -, harminc méterről. Ez a két legfontosabb gólom.
És melyiket tartja minden idők legnagyobb góljának?
(Nevet) Elsőként az jut eszembe, amelyet Maradona szerzett kézzel. A feje fölé volt kinyújtva a keze, úgy szerzett gólt, mégsem vette észre a játékvezető. Na jó, csak vicceltem. Roberto Carlos banánként visszacsavarodó gólja Franciaország ellen varázslatos volt. El lehet próbálni ezerszer, de így sikerülni csak egyszer fog. És ott van Zidane gólja a BL-döntőből, amikor a lehulló labdát kapásból vágta ballal a kapuba. Mindketten fantasztikusan nagy játékosok voltak, és ezek klasszikus csodagólok.
A teljes interjú a fifa.com-on, ide kattintva olvasható el!
