Aktuális
Ferenc, a Tintin képregényhőse
Sorozatunkban – a magyar FourFourTwo magazin segítségével – a Puskás Intézetben őrzött sport-relikviák közül szemezgetünk. Most egy különleges dokumentumot mutatunk Önöknek: a kultikus Tintin képregényújságban 1969-ben megjelent ötoldalas Puskás-történetet, amelyet Belgiumból vásárolt meg a Puskás Intézet.
A Tintin kalandjai (franciául: Les Aventures de Tintin) egy képregénysorozat, amely az Hergé művésznéven alkotó belga Georges Rémi (1907–1983) munkáját dicséri. Először francia nyelven jelent meg 1929. január 10-én a Le Petit Vingtième-ben, a Le XXe Siècle című belga újság gyerekmellékletében. A sorozat sikerét mutatja, hogy összegyűjtve is kiadták huszonnégy albumban, megjelent magazinként, valamint mozifilmre (Steven Spielberg vitte filmvászonra!), rádióra, televízióra és színházra is adaptálták. A XX. század egyik legnépszerűbb európai képregénye: a könyveket több mint 50 nyelvre fordították le, és több mint 200 millió példányban keltek el.
A történetek elsődleges célcsoportja a tizenéves fiúk, ezért a Tintin elsősorban ifjúsági irodalomnak tekinthető. A történetek koruk társadalmi konvencióit tükrözik, ezért több album is erősen vitatott. A képregények magyarul 1989-ig meg sem jelentek, 1940-ben a német megszállás miatt szakadt félbe a sorozat közlése Belgiumban, nálunk pedig markáns antikommunizmusa miatt volt tiltólistán a Tintin (a Tintin a Szovjetunióban című sorozat például máig nem jelent meg magyarul), amely a katolikus Le XXe Siècle lapjain született meg.
A háború után Rémi saját magazint indított legnépszerűbb képregényhőse, Tintin nevét adva a lap címének. A Tintin magazin gyorsan Belgium egyik legnépszerűbb képregényújságjává nőtte ki magát, szerzői között szerepelt az Asterixszel és a Petit Nicolas-val világhírűvé vált René Goscinny is, hiszen ebben a lapban nemcsak a Tintin-sztorik, hanem más történetek, más szerzők is megjelenhettek.
Így készülhetett ötoldalas képregény az akkori fiúk egyik bálványáról, a magyar futballsztárról, Puskás Ferencről is 1969-ben, a Real Madridtól való visszavonulása után. Az „Allez Puskás!” (Hajrá, Puskás!) című történet (amelyet a Step és a Jarry művésznevű szerzőpáros jegyez) bevezetője így hangzik: „Puskás Ferenc, a világ egyik legünnepeltebb játékosa, aki hetvennél is többször (sic!) játszott a világfutballt uraló magyar válogatottban, Spanyolországba jött az 1956-os magyar forradalom után, és a Real Madrid egyik csillaga lett. Puskás 1927-ben született egy igen szegény családba…”
A történet Kispesten, Öcsi gyermekkorában játszódik, és kizárólag az 1955-ben, Londonban angolul, s aztán a világ számos pontján és nyelvén megjelent Puskás-önéletrajz, a Captain of Hungary (Magyarország kapitánya) című könyvből ismert sztorikra épül. Ezt valóban Puskás mondta tollba zuglói villájában, 1954–55-ben egy angol újságírónak, ám nem kétséges, hogy a végleges kézirat a hazai kommunista pártpropaganda és a könyv megjelentetésében üzletileg valóban érdekelt angol kiadó kompromisszumaként született meg: kissé kiszínezett, elnagyolt, de a valóságalapot nem nélkülöző, egyes szám első személyben előadott sztorik, leöntve egy kis szocialista sziruppal a rendszer nagyszerűségéről.
Nos, ennek a könyvnek a világszerte ismert (George Best is a leírtak alapján gyakorolt dekázni a teniszlabdával) élményanyagát dolgozza fel a képregény is, beépítve olyan történeteket, mint a kispesti hentes által a grundon focizó srácoknak győzelmi prémiumként felajánlott sült kolbász, a Puskásék által ásott alagút, amelyet a pálya kerítése alá vájtak, hogy jegy nélkül bejussanak a Kispest meccseire, vagy az a vallomás, amely szerint a kis Puskás mindenhova futva közlekedett, hogy erőnlétét, gyorsaságát fejlessze.
Amit a Captain of Hungaryből meg lehetett tudni, azt többé-kevésbé pontosan idézte a belga képregény, ám számunkra meglehetősen idegenül hangzik, hogy a téren a srácok „Ferencnek” szólítják Öcsit (vagy a „Svábot”), ahogy valójában hívta mindenki, s a kispesti csapat kék-fekete meze is abszurdum, meg hát a képregényhős arca sem sikerült tökéletesen. Ám mielőtt leszólnánk az 1969-es belga képregényt, ne felejtsük, hogy a Puskást sztároló, színes, jópofa ötoldalas anyag megjelenése idején a magyar kisgyerekek egyetlen hazai újságban sem találkozhattak az emigráns magyar világsztár nevével sem, nemhogy vagány történeteivel.
A FELCSÚTI PUSKÁS INTÉZET GYŰJTEMÉNYÉT BEMUTATÓ SOROZATUNKBAN A MAGYAR FOURFOURTWO MAGAZIN CIKKEIBŐL ÉS KÉPANYAGÁBÓL VÁLOGATUNK.
