Aktuális
Az évszázad (utolsó) mérkőzése
Sorozatunkban – a magyar FourFourTwo magazin segítségével – a Puskás Intézetben őrzött sport-relikviák közül szemezgetünk. Ezúttal egy olyan különleges meccset idézünk fel, amely külön vitrint kapott a 2013-as madridi Puskás-kiállításon...
Ráadásul a tárlat éppen ötven évvel e meccs után nyílt meg a Bernabéu-stadionban, Puskás Ferenc hagyatékában ugyanis jó néhány tárgy őrzi a magyar forradalom hetedik évfordulóján, 1963. október 23-án rendezett Anglia–Világválogatott találkozó emlékét. Na persze a meccsnek semmi köze nem volt ’56-hoz (hacsak az nem, hogy nélküle Puskás nem a Real Madrid sztárjaként érkezett volna a meccsre), hanem az angol futballszövetség centenáriuma volt az apropó. Azé a szövetségé, amelynek már a neve is jellemző, tudniillik a monte-carlói kaszinóhoz hasonlóan (Le Casino) ez sem egy a nemzeti szövetségek közül, hanem „A” futballszövetség nemzeti megkülönböztetés nélkül: The Football Association. Azaz FA, amelynek mostanában nap mint nap a 150. évfordulójáról hallunk (focimeccs a Buckingham-palota kertjében; új, 100 millió fontba kerülő edzőközpont a szövetségnek, stb.), amely voltaképpen a futball születésnapjának is tekinthető.
Az ötven évvel ezelőtti meccs persze éppen tíz évvel volt az FA 90. születésnapjára rendezett találkozó után, amelyen szintén a FIFA álomcsapata lépett fel, egy hónappal megelőzve a sokszor szintén a születésnapi rendezvények közé sorolt „Évszázad mérkőzését”, az angol–magyart, amely azért lett ezeknél a gálameccseknél sokkal híresebb, mert itt kapott ki először Anglia a kontinensről érkező csapattól saját pályáján. Puskás már az ’53-as világválogatottba is hivatalos volt (Kocsissal és Bozsikkal együtt), ám akkor éppen a közelgő angol–magyar miatt nem mehetett (így is volt magyar az all star-csapatban, az akkor már spanyol állampolgár, amúgy két gólt szerző Kubala László személyében).
Az ’53-as magyar válogatott tagjai közül azonban egyedül Puskásnak adatott meg, hogy visszatérjen a Wembleybe (az angol szövetségi kapitány az ellenünk még 11-est értékesítő, 1966-ban pedig világbajnok szövetségi kapitány, Alf Ramsey volt), egy egészen fantasztikus együttes tagjaként. Igaz, az akkor 36 éves Puskás „csak” csereként lépett pályára Eusébio helyett (ugyancsak 10-esben!), ezért az angol FFT-től kapott nagyszerű, színes csapatképen melegítőben látható, a fotó bal szélén.
A jegyzőkönyvek szerint Di Stéfano volt a világválogatott csapatkapitánya, ám Puskás volt az (talán azért, mert már visszatérő vendég volt itt), aki a találkozót követő fogadáson bemutatta a csapattársait a királynőnek. Olyan játékosokat, mint a szovjet Lev Jasin, a lengyel-francia Raymond Kopa, a skót gólszerző Denis Law (aki élete legnagyobb élményének nevezte, hogy Puskás és Di Stéfano mellett játszhatott), a spanyol Francisco Gento, a csehszlovák aranylabdás Josef Masopust, a brazil Djalma Santos, a német Uwe Seeler. A meccset mégis az angolok nyerték meg 2:1-re, náluk sem kispályások szerepeltek, hanem a három év múlva odahaza vb-t nyerő gárda törzse, Bobby Charltonnal, Bobby Moore-ral, Gordon Banksszel.
A találkozóról Puskás több, mindenki által aláírt emléklapot őrzött meg, egy ezüst emlékbögrét (belegravírozva a találkozó adatai), a Puskás Intézetben a hivatalos műsorfüzet is fellelhető, valamint három különböző fotó a FIFA-címeres mezben futballozó Puskásról.
A FELCSÚTI PUSKÁS INTÉZET GYŰJTEMÉNYÉT BEMUTATÓ SOROZATUNKBAN A MAGYAR FOURFOURTWO MAGAZIN CIKKEIBŐL ÉS KÉPANYAGÁBÓL VÁLOGATUNK.
