Aktuális
Puskás és Pelé együtt: az eredeti kép
Egészen mostanáig a labdarúgásnak nem volt múzeuma, archívuma, könyvtára hazánkban. Felcsúton, a Puskás Akadémián elkezdődött a Puskás Intézet gyűjteményének feldolgozása, bővítése, rendszerezése. A sporttörténeti jelentőségű kollekció alapját a Spanyolországból 2011-ben hazakerült hatalmas Puskás-örökség adja, de az akadémián gyűjtenek minden tárgyat, fotót, trófeát, dokumentumot, ami a magyar foci régmúlt dicsőségét hirdeti. Sorozatunkban – a magyar FourFourTwo magazin segítségével – az itt őrzött sport-relikviák közül szemezgetünk. Ezúttal a fényképek között szemezgettünk, és hihetetlen kincsre bukkantunk!
Százezrek böngészték áhítattal Hámori Tibor könyvében azt a gyenge minőségű, elmosódott képet, amelyen a XX. század két megasztárja, Puskás és Pelé ölelkezik. Mindenkit izgatott, vajon hogyan viszonyult egymáshoz, mit gondolt egymásról a két futballisten, akik riválisként is tekinthettek egymásra, mert rajongóik egyaránt joggal láthatták egyiket is, másikat is a futballtörténelem legnagyobbjának. Nos, van néhány közös pillanat, amelyekről tudunk!
Pelé édesapjával, rádión hallgatta az ’50-es és az ’54-es vb döntőjét is, az előbbi (Brazília–Uruguay 1:2) után sírva ígérte meg apjának, hogy ő bizony megnyeri a vb-t, ’54-ben pedig megrökönyödve hallgatta, hogy a németek fordítottak a magyarok ellen, miközben a riporter mindannyiszor áhítattal mondta ki Puskás nevét. Több interjúban említette azt is, hogy milyen őrült érdeklődés övezte a Honvéd brazil túráját 1957 elején, az úgynevezett „feketetúrát”, amelynek keretében Puskásék hat meccset játszottak a Flamengo és a Botafogo, illetve ezek vegyes csapatai ellen, mígnem az MLSZ haragja a FIFA tiltásán keresztül utolérte a csapatot, és nem játszhatott több meccset.
Pelé éppen abban az évben szerződött a Santoshoz, ahol még 16 éves kora előtt a felnőttek között is bemutatkozott. A két szupersztár végül a pályán, ellenfélként találkozott 1959. június 17-én, a Real–Santos gálameccsen (5:3) a Bernabéuban, Miguel Munoz búcsúmeccsén, és Puskás is, Pelé is egy gólt lőtt. Minden bizonnyal ezen a mérkőzésen készült az a fotó, amely bekerült Hámori egykori könyvébe, és amelynek eredeti, jó minőségű változatára bukkantunk abban a hatalmas fényképalbumban, amelyet 1969-es búcsúmeccsére kapott Puskás a spanyol televíziótól.
A történelem sajátos fordulatai miatt a magyar és a brazil válogatott vezéreként nem találkozhattak, pedig a két pályafutás metszete 12 közös év. Mégis ellenfelek lettek a chilei világbajnokságon. 1962. június 6-án Brazília–Spanyolország találkozót rendeztek, és a 35 éves, magyar nemzetiségű, de már spanyol állampolgár Puskás ott volt a kezdőcsapatban, rajta nem múlott. A sérült Pelé azonban csak a tartalékok között, a kispadon ült. Találkozni azonban bizonyosan találkoztak.
Aktív pályafutásuk során a legjobb tudomásunk szerint nem találkoztak (ha valaki mást tud, jelentkezzen), például Stanley Matthews búcsúmeccsén a világválogatottban nem volt ott Pelé az 1963-ban, a 23. születésnapján játszott meccsen, jóllehet a brazilok közül a nemrég elhunyt Djalma Santos ott volt, aztán Eusébio, Di Stéfano, Uwe Seeler, Masopoust, Jasin, Kopa… De Pelé nem.
Később például Ausztráliában együtt tartottak nyári tábort gyerekeknek nagy pénzért (egy ilyen alkalmat George Best írásos visszaemlékezésben dolgozott fel, midőn a gyerekek szájtátva nézték, hogy a kövér, az angolt törő Puskás tízből tízszer eltalálja a lécet). Itt film is készült találkozásukról (a Puskás Hungary dokumentumfilm egyik megható jelenete), de számos világbajnokságon, FIFA-rendezvényen futottak össze, és Pelé mindig a legnagyobb tisztelettel közelített Puskáshoz, akiről az említett filmben azt mondta: ha ma, az internet korában élne, nem egyszerűen a világ legjobbja lenne, ő lenne a legjobb játékos még a Holdon is...
A FELCSÚTI PUSKÁS INTÉZET GYŰJTEMÉNYÉT BEMUTATÓ SOROZATUNKBAN A MAGYAR FOURFOURTWO MAGAZIN CIKKEIBŐL ÉS KÉPANYAGÁBÓL VÁLOGATUNK.
